Az esemény kiírása:
34-wizz-air-budapest-felmaraton
5 hónapja készülök arra, hogy le tudjak futni egyszer életemben egy félmaratont, és ez dátum és szervezettség (félmaratoni futás maga az esemény, nem össze-vissza távokkal, sok frissítő ponttal, végig aszfalt, és nincsenek emelkedők - erről később kiderült, hogy de, vannak, összesen 150 méter emelkedés volt a távon!) szempontjából ideális választás volt.
Nyilván mikor betegszem meg: az esemény előtt 1 héttel... Egész héten ahogy csak tudtam kúráltam magam. Nagyjából ma reggelre éreztem, hogy még nem tökéletes a javulás, de menni fog a futás, annak ellenére, hogy 8 napja így nem tudtam mozogni. Az biztos, hogy ellazított izomzattal indultam :) bár nyilván kissé legyengülve. A héten folyamatosan azt mondogattam magamnak, hogy tisztességesen felkészültem, ezért meg kell gyógyulnom, mert megérdemlem, hogy részt vegyek ezen a futáson!
A reggel jól indult, bár rosszul aludtam, sikerült időben kelni, reggeli, wc-zés is megvolt (ettől rettegtem, hogy menet közben jön majd rám...), cuccok már este összepakolva, rajtcsomagot még pénteken átvettem.
Időben indultam és értem oda. Ruhatárat rögtön megtaláltam. A bemelegítést nagyon fontosnak tartottam, hogy részt vegyek rajta. Hm, nekem ez nem volt elég, amit Béres Alexandra tartott a Női Futógálán, az sokkal jobban tetszett, jobban esett és jobban át/be is melegített a futáshoz.
Az idő ideális volt, kívánni sem lehetett volna jobbat: felhős, kellemesen hűvös, eső nem esett.
Tudtam, hogy szakaszos rajt lesz, így sok idő míg elérek a rajtvonalhoz, de nem volt vészes, kb. 18 perc. Nyugodt voltam, hogy lesz útközben sok wc. Érdekes, hogy már kb. a 2. km-nél volt és sor állt hozzá... Nekem végül nem volt rá szükségem, du. 3 körül kellette először itthon mennem :D
A legutolsó 6-os zónából indultam. Az első 2 km-en beértem a 2 óra 30 perces iramfutó párost és velük tartottam, mivel ez volt a kitűzött cél.
Az egyik (talán a 11 km körüli) frissítő pontnál előbb indultam el mint ők, így csak magamra tudtam hagyatkozni milyen tempóval megyek. Ez hiba volt. Be kellett volna várnom őket. Hamarosan utol is értek. Amikor az erőm kezdett fogyni...
Kb. a 16. km-nél éreztem, hogy atyavilág ezt én nem bírom tovább. Az tartotta bennem a lelket, hogy már csak 5 km van hátra és az nem sok. Itt még az agyam és a lelkesedésem vitt volna tovább.
Aztán begörcsölt az egyik nagylábujjam - utólag kiderült, hogy nem véletlenül, kép a bejegyzés végén. Ekkor már tudtam, hogy rossz cipőt választottam. Aztán begörcsölt a másik is...
Ezen a szakaszon emiatt sokszor belegyalogoltam.
A térdem éppen kibírta, hogy ne kezdjen el fájni!
Az utolsó 2 km-t sikerült végig kocogva megtenni, kicsit oldódott a görcs.
Végül 2 óra 31 perc és 25 mp alatt értem be. Az utolsó 100 méter külön jelölve volt, Sanyi és Berci itt drukkoltak, Berci a szokásos "hajrá anyaaaa!" üvöltéssel, nagyon jólesett.
Itthon a zuhanyozásnál derült ki, hogy új, eddig nem tapasztalt helyen csípett ki az izzadság: a fenekemen.
És azóta folyamatosan hőemelkedésem van és alig állok a lábamon 😀
Végeredményben büszke vagyok magamra, a teljesítményemre!
(A jobb körmöm alól 3 nap alatt sikerült eltávolítani a gennyes váladékot... A bal csak ronda, de nem lett nagyobb baja ;) )
