Ma volt egy olyan titkos tervem, hogy ha bírom, nem állok meg 1 óra 55 percnél, hanem félmaratont futok. De úgy elnehezültek a lábaim, hogy a végén alig bírtam megemelni őket. Kicsit szomorú vagyok. Bár tudom, hogy az sem jó, ha elkapkodom a felkészülést.
Részben ez az én hibám, merthogy nagyon jól haladtam, amikoris 2 öreg egymás mellett bandukolt a rekortánon, az italboltba, és eszükbe sem jutott lehúzódni. Rájuk szóltam. Ekkor estem ki a ritmusból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése